Szép Macicsalád

Itt írnám le a tapasztalataimat az All Inclusive szolgáltatásról.

Kipróbálni jó volt, de nem csak előnyei, hanem hátrányai is vannak. Persze mindenkinek mások az igényei, így lehet, hogy ami nekünk előny, az másoknál hátrány.

Ellátás: teljes panzió (minden étkezés büfé-rendszerben).

Ez akkor jó, ha valaki állandóan a szállodában tartózkodik, vagy legalábbis vissza tud menni az étkezésekre. Nekünk ez most éppen jó volt, mert ki tudtuk használni. Leszámítva azt a két napot, amit egész napos kirándulással töltöttünk. A büfé-rendszer nagyon jó. Látod, hogy mi van kirakva és abból választasz. Persze attól, hogy látod, még nem biztos, hogy tudod is mi az. Itt például angolul ki voltak írva a kajanevek, ami szuper annak, aki érti. Ha menüből kell választani ott sem árt, ha tudod mi van odaírva.

Megjegyzés: minden évben elhatározzuk, hogy megtanuljuk a kaják angol neveit, amiből eddig még nem lett semmi.

A büfé-rendszer hátránya, hogy minden alkalommal majdnem mindig ugyanaz van. Na már most, ha mindig mindenből veszel egy kicsit, az nem jó, mert akkor állandóan ugyanazt eszed és előbb-utóbb megunod. Én itt is megjártam. Nyaralás előtt napi egyszeri hús és zsír mentes kaján voltam. Persze ezt feloldottam és mindent mindennel ettem. Szegény gyomrom nem  tudta mi baj van. Egyik nagy kaptam egy gyomorgörcsöt, amit csak másnapra sikerült úgy ahogy elmulasztani. Na ettől kedve nem ettem össze-vissza mindent, csökkentettem a húst és úgy általában a többi kaját is. Sok sajtot fogyasztottam, nagyon finomak. Na, nem írok többet a kajáról, mert máris éhes vagyok.

Helyi alkoholos és alkoholmentes italok 10.00 és 23.00 között ingyen.

Ezt mondjuk étkezéseknél ki tudtuk használni és egy-két alkalommal napközben illetve este. De mivel a Párom itthon is csak estéként iszik egy sört, ezt sem tudtuk igazán kihasználni. Bár egy-két koktélt azért kipróbáltam én is, és a vodkát sprite-tal, nem fogok itthon élni a lehetőséggel. Sőt már ott is megjártam. A Kaliakra-fokra történő kirándulás alkalmával például az idegenvezető, a mi Gyulánk tanácsára juhász salátát kértem és hozzá masztikát jéggel. Ettől annyira fejreálltam, hogy fogalmam sem volt, hogy fogok felállni. Szerencsére Gyula kisegített és rendelt nekem egy jó erős kávét. Ez aztán segített. Ekkor mondta el, hogy a Masztika 45 fokos és nem a saláta előtt kellett volna meginnom, hanem közben. Na jó, majd legközelebb. Azóta nem kívánok semmiféle szeszt.

A főétkezések között snack-ételek, kávé, tea és fagylalt.

Ezt sem tudtuk kihasználni. Mivel a főétkezéseken jól beettünk közben nem voltunk éhesek. Pedig ugye naponta 5x kellene enni, de ezt ugye elfelejtettük. Annak viszont jó, aki a szállodában tölti az időt és mondjuk fürdik, napozik. Nálunk is volt 3 medence és napozóágyak is napernyővel. Egyszer én is kipróbáltam, de nekem hideg volt a víz. Azt az érzékeny fajtámat! A Párom épphogy csak beledugta a lábát. Azért egyszer mégis jó volt. Az egyik kirándulásunk után, éhesen jöttünk haza és még nem volt vacsora, akkor jól jött az all inclusive.

Mindennap kaptunk egy másfél literes ásványvizet a szobába. Ez egy nagyon kellemes dolog volt.

Lett volna még egy tengeriherkentyűs vacsora, de mivel nem szeretjük, ezért nem mentünk, főleg, hogy étlapról kellett volna választani. De hogyan, ha nem tudod mit?

Voltak ingyenes sportolási lehetőségek, de ezeket sem tudtuk kihasználni. Nem magyarázom, hogy miért.

Egyébként meg voltunk "gyűrűzve". Szép kék szalagot tettek fel a karunkra mindjárt a megérkezéskor. Ettől persze én viszketni kezdtem és le kellett szedni, ami azzal járt, hogy nem lehetett visszarakni. Elvileg nem lehet leszedni és gyakorlatilag is levágják az emberről kicsekkoláskor. Így eleinte nekem gondom volt, mert mindig mutogatni kellett, hogy nekem van ilyenem, de ez nem ment sokáig, mert az egyik pincér igen határozottan elküldött a recepcióra. Persze nem mentem, hanem más módszert találtunk ki. Mire jó a sebtapasz? Hát arra, hogy összekösd vele a karperecedet. Jó pár elhasználódott, de ettől kezdve nem volt ezzel gondom.

A szállodában és az üdülőhelyen, illetve máshol is el lehet boldogulni, ha valaki tud angolul, oroszul, vagy németül. Az útikönyvek szerint nagyon sok a német turista, de mi ezt nem tapasztaltuk. Mindenféle náció megtalálható volt. Bár a magyarok még nem igazán fedezték fel Bulgáriát.

És most jöjjön még egy-két kép a szobánk kilátásából.

Mint már említettem gimnazistaként kétszer voltam építőtáborban Bulgáriában. Mivel Pécs testvérvárosa Szliven, ezért egy közeli falucska konzervgyárában dolgoztunk. Vittek bennünket több felé, megmutatták a mezőgazdasági gépeiket is. Szomorú volt látni, hogy náluk minden elmaradottabb, mint nálunk. Talán az útjaik voltak, amiben előttünk jártak. Lehet, hogy még most is?

Később munka ügyben egyszer Szófiába vetett a sors. Az akkori időről nem maradt bennem semmi rossz emlék.

Mostani nyaralásunkkor két alkalommal mentünk be busszal a közeli Várnába. Illetve a reptérre menet, valamint a neszebári kirándulás alkalmával is átmentünk rajta. A lakótelepek látványa borzasztó. Mivel a bérük, nyugdíjuk nem valami sok, ezért a lakásaikat csak belülről tudják úgy ahogy rendben tartani. Több helyen a központi fűtést is lekapcsolták, ezért ki, hogy tudja úgy oldja meg ezt is. Van aki cserépkályhát épít és a kéményt kivezeti az ablakon, van aki fűtő-hűtő klímaberendezést vásárol. Mivel a pénzük a megélhetésre is alig elég, ezért ilyen hogy közösköltség, ami a házak kívül-belüli fenntartásához kellene, nincs. Ettől aztán borzasztóan néznek ki a lakótelepek. Az utcákról nyíló üzletek belülről, akár Magyarországon is lehetnének, az árukészletük is megfelelő, de kívülről ezek az épületek is romlásnak indultak. Csak csendben jegyzem meg, hogy Lisszabonban is találkoztunk rossz állapotban lévő épületekkel, de ott ezeket patinás épületeknek neveztük. Valahogy mégis más ez a helyzet.

Az országba jön befelé a tőke. Főleg az angolok látnak ingatlan téren nagy piacot a bolgár tengerpartban, csak az a kérdés, hogy mennyi jut ebből a bolgároknak.

Akik az idegenforgalomból élnek, azoknak a rövid nyári időszak alatt kell annyit keresniük, hogy utána a másik három évszakot is átvészeljék. A szállodák ezért igyekeznek nem csak a tengerpartra orientálódni, hanem egyéb wellnes és spa szolgáltatásokat is nyújtanak, hogy ezzel is csalogassák a vendégeket.

Maguk a bolgárok érdekesek. Ránézésre a többség depresszív, de azért ha van miért, akkor gyönyörűen tudnak mosolyogni.

Az egyik kalauznéni a buszon nagyon készséges volt. Mindenkire odafigyelt, ha megszólalt mosolygott hozzá, pedig látszott az arcán, hogy nem él valami fényesen. Szólt, hogy kinek hol kell leszállni. Egyébként 1,8 Leváért fejenként be lehetett jutni az Aranyhomokról Várnába. Természetesen vannak, akik ügyeskednek. Egy másik kalauznéni például a szemünk láttára vett elő egy csomó használt jegyet és választotta ki nekünk azt, ami a számunkra volt megfelelő. Persze mi kifizettük érte a rendes árat. Valahogy nem sajnáltam tőle.

Egyébként a bazársoron sem tolakodóak, nem úgy mint Tunéziában az arabok. Nem akar mindenáron eladni neked valamit, persze azért itt is vannak kivételek. Nagyon sok fiatal szórólapokat osztogat, ők sem tolakodóak. Annyira nem, hogy minden sétánk alkalmával nyújtogatták felénk a lapjainkat, de mi persze nem akartuk elvenni, mondván minek. Még a gyógyszertári információs lapocskát osztogató fiútól sem vettük el. Utolsó nap találtam ki, hogy menjünk gyűjtő körútra, hátha jó lesz valamire a bloghoz. Mondanom se kell, aznap alig akart nekünk szórólapot adni valaki. Csak hármat sikerült beszerezni, úgy hogy ezt maguktól adták, és nem mi kértük. Ezek a lapocskák programlehetőségeket, éttermeket sőt mint már említettem gyógyszertárat reklámoztak.

Műemlékek, látnivalók Várnában is akadnak. Mi a Katedrálist (Szűz Mária Menybevitele Katedrális) néztük meg, ami Várna egyik szimbóluma. Megnéztük még a Régészeti Múzeumot is, ahol 2006. május 20. és szeptember 20. között a trák kincseket bemutató Thracian Treasures időszaki vándor kiállítást is láttuk.  Ezt következő években Franciaországban, Svájcban és Japán is lehet majd látni. Sétáltunk a belvárosban, láttuk a gyönyörű operaházat. Megtekintettünk egy delfin show-t a tengerrel párhuzamos tengeri kertben található delfináriumban.

Több más látni való is van, amiről mi sajnos lemaradtunk. Nézzétek meg az útikönyveket ott találhatók további programok, mint például a Várnai csata (1444.)  emlékparkja, aminek magyar vonatkozása is van.

Várnáról még annyit, hogy ugyan kikötőváros, de mégis eltér a többi kikötővárostól. A Várnai-tó valamikor különálló édesvizű tó volt, amit a török időkben egybenyitottak a Fekete-tengerrel és így az édesvíz sóssá vált, ami nagy veszteség. Hogy mindenben van valami jó is, most pont ez az összenyitás teszi Várnát mássá, hiszen a város kikötőjében csak ki-és beszállás van a tengerjáró hajókba. A dokkok pedig a Várnai-tó területén vannak és így "nem rontják" Várna tengerparti képét, valamint egy strandot is létre lehetett hozni a városban.

Egy másik napot Neszebárra szántunk. Ez egy szintén a Neckermann által szervezett fakultatív kirándulás volt. Ezen a túrán csak magyarok voltak a buszon. Ebéddel együtt fejenként 57 Leva volt az egész napos program.

Neszebár Bulgária egyik legfestőibb városkája, amely nem véletlenül része a Világörökségnek, Burgasztól északra, Pomorie és a Napospart között helyezkedik el.

Nagyon sok volt a turista, akik mind ellepték a hangulatos, sikátorszerű utcákat. Egyik turista csoport követte a másikat. A mi Gyulánknak meg is gyűlt a baja a sok néppel. Illetve neki pont az lett a gondja, hogy 3 fővel kevesebben lettünk közben. A dolog érdekessége, hogy a három eltűnt személy közül az egyik a csoporttal tartó bácsika felesége volt. Hogy nem vette észre, hogy közben a felesége lemaradt? Viccelődtek is vele, hogy pap biztosan azt mondta az esküvőjükön, hogy "Ásó, kapa, Neszebár!". Aztán az elveszettek meglettek. Mint kiderült már az első templomnál lemaradtak kegytárgyakat vásárolni. Szerencsére tudták, hogy hova megyünk ebédelni, és ott ránk találtak.

Ha már templom, akkor meg kell említenem, hogy Neszebár a bizánci stílusú templomairól híres. A hagyomány szerint mintegy 40 ilyen stílusú templom épült a városban, amelyből 23 biztosan fennállt. Még így is Neszebárban a legmagasabb az egy főre eső templomok száma a világon. Ezek közül csak egy-kettő működik, nagyon sok a rom templom. Volt, hogy azt hittem ugyanazt látom, annyira hasonló volt számomra, de mégsem, valami különbség azért volt. A kövekkel vagyunk így a Párommal, hogy nézzük-nézzük, de nem tudunk velük mit kezdeni. Pedig a kövek, romok alapján nagyon sok mindent meg lehet tudni az akkori életről. De nem vagyunk egyformák. Visszatérve a templomokhoz. Készítettünk képeket róluk, nézzétek meg őket, remélhetőleg a látvány is sokat elmond.

Ugyanígy a házakat, utcákat is megörökítettük.

A házakról csak annyit, hogy jellegzetességük: alul kőből, felül fából épültek és a felső rész szélesebb az alsó résznél. Az újabb házaknál a felső rész már nem fából van, de a kiugró részt megtartották.

Neszebár óvárosa egyébként eredetileg egy kis szigeten fekszik, amit egy keskeny földszoros köt össze a szárazfölddel, ettől aztán félszigetté vált.

Ebédnél két féle étel közül lehetett választani, csirke-kavarmát vagy sült szkumvriát (halétel). Mi a kavarmát próbáltuk ki. Olyan pörkölt szerű egytálétel. Sajnos a sopszka salátát előtte megettem, pedig jól jött volna a kavarmához is. A fagylaltot nem vártuk meg, inkább szabad program keretében elmentünk nézelődni.

Ezek az útikönyvek voltak még segítségünkre az utazáshoz.

Sós Judit és Farkas Zoltán: Bolgár tengerpart - útikönyv (Jel-Kép Kiadó, 2004.)

Ani Nikolova: A bolgár tengerpart (Barrus)

Ezek a könyvek pedig a nosztalgiázást segíthetik.

Bács Gyula: Bulgária (Panoráma, 1981.)

Bács Gyula: Bolgár tengerpart (Panoráma, 1979.)

Mivel az Aranyhomok egy zárt üdülőtelep, ha valakit a szórakozáson, pihenésen, fürdőzésen kívül Bulgária is érdekel, ezért érdemes befizetni fakultatív kirándulásokra is. Mi a Kaliakra-fokot és környékét választottuk egyik úti célunkká. Fejenként 35 Levába került plusz 10-10 Levát fizettünk Balcsikban a román királynő nyári rezidenciájának, illetve a botanikus kertnek a megtekintéséért.

Reggel 9 órakor indultunk és délután fél öt körül értünk vissza. A Neckermann egy közös buszt indított német és magyar utasokkal, két idegenvezetővel, hol a németül, hol magyarul hallgattuk őket. Németül nem értek, így az nekem nem okozott olyan nagy örömet, főleg azért sem mert a kedves idegenvezető nő nem hagyta szóhoz jutni a mi Gyulánkat. Azért így is sok információt kaptunk.

A Kaliakra-fokhoz nagyon sok római, bizánci és újabb kori építészeti emlék illetve legenda kapcsolódik. Nekem az tetszett a legjobban, hogy Szent Miklóst (na nem azt akit mi is ismerünk) kergették a törökök, és előtte menekülvén hosszasan (500 m) kialakult ez a fok. Rákérdeztem, hogy mi lett Szent Miklós sorsa. Pontos választ nem kaptam (hisz ez egy legenda), de abban maradtunk, hogy mivel a Kaliakra-foknak egyszer csak vége van, valószínű ott érhették utol a törökök.

Másik legenda szintén a törökökhöz fűződik, akik 500 évig uralkodtak a bolgárok felett. (Mi ehhez képest a mi 150 évünk?) Itt is, mint nálunk Egerben nők is védték a várost, köztük 40 szűz lány, akik, mikor már látszott, hogy elvesztik a csatát, összefonták hosszú hajukat és együtt ugrottak le a 70 méter magas sziklafalról, hogy ne kelljen nekik a törökök háremében szolgálni. Az ő vérüktől piroslik most is a sziklafal. Ez persze csak legenda, mármint a vértől pirosló sziklafal.

A Kaliakra-foktól északra a román határig található Bulgária tengeri nemzeti parkja is. Itt csak kutatások folynak, van meteorológiai állomás is, és delfinek játszadoznak a vízben. Nem tudom mi volt az aznapi programjuk, mert mi sajnos egyet sem láttunk. A kivilágított Kaliakra-fok egyébként az Aranyhomokról is látszik, illetve fordítva is igaz, hogy jó időben ellátni az Aranyhomokig is. 

Innen visszafelé megnéztük Kavarnában a néprajzi múzeumot, ahol a helyi folklórral és népviselettel ismerkedtünk meg. Hallottunk a gagauzokról, akik keresztény törökök. Érdekesség, hogy Balgarevóban, aminek a jelentése bolgárok lakta település, egy-két kivétellel csak gagauzok élnek.

A két világháború között Romániához tartozott Dél-Dobrudzsa, ahol Mária, román királyné megépítette a balcsiki kastélyt és a botanikus kertet nyári rezidenciaként. Halála után a szívét itt helyezték el, amit aztán a terület Bulgáriához való visszakerülése után Romániába szállítottak.

Az Aranyhomok (Golden Sands, Goldstrand, Zlatni Pjaszaci) Várnától 18 km-re északra helyezkedik el az Aranyhomok Nemzeti Park mellett. Hosszúsága 3,5 km, a homokos part szélessége néhol 100 m. A partszakasz az aranyló homokról kapta a nevét. Az útikönyvek szerint lassan mélyül. Azon a részen, ahol mi voltunk (az Aranyhomok déli része) kicsit más volt a helyzet.  Volt egy kb. 20-25 cm magas rész, ami hirtelen mélyült. Előtte pedig egy kagylókkal telített sáv. Ezen átjutva kezdődött a lassan mélyülő rész, de ez is csak kb. 50 méter volt. Inkább a Balaton északi partjához hasonlítanám a víz mélyülését. Semmiképpen nem arról van szó, hogy több száz métert lehetne befelé sétálgatni a tengerbe.

A száraz, homokos partszakaszon pedig végig napernyők és napozó ágyak helyezkednek el, amikért fizetni kell, ez a rész madzaggal körbe van kerítve. Egy vékony kis szakasz van a tenger és az elkerített rész között, ahol ingyen le lehet rakni a törülközőt. Viszont ide bármikor beszaladhat a tenger, eláztatva a holminkat.

Értéket, mint más helyre sem, nem szabad vinni. Mi vittük a fényképezőgépet, ezért azt terveztük, hogy egyikünk mindig kint marad a parton.

A tavalyi Nizzai fürdőzés hatására idén már jobban felkészültünk. Ott kissé megkeserítette az életünket a kavicsos strand. A mi érzékeny lábunk nem viselte a köveket. Most viszont már fürdőszandállal felfegyverkezve láttunk neki a strandolásnak, annak ellenére, hogy homokos a part. Írtam az előbbiekben a kagylókról, amiktől egy kicsit tartottunk.

Sajnos a dátum kiválasztásával nem nagyon jött be a számításunk. Ismerjük az itthoni meteorológiai helyzetet. Hát ott is valami hasonló volt. Az indulásunk előtti héten megjött a rossz idő, ami nem kedvezett a tenger hőmérsékletének. A szálloda kiírása alapján aznap, mikor strandolásra szántuk magunkat 18 fokos volt a víz. Ez ugyan elég hihetetlennek tűnt, mert másnapra már 23 fok volt kiírva. A lényeg az, hogy nem túl sokan fürödtek, a víz hideg volt, én azért megmártóztam benne, a Páromnak ezt már nem ajánlottam. Érdekes módon mikor kijöttem nem akartam megfagyni, pedig féltem tőle, hogy reszketve fogok a szállodáig rohanni. Bár az is igaz, hogy aznap este annyira fájt a hátam, hogy mozdulni is alig bírtam. Ezen egy kis kenegetés, masszírozás és a vesemelegítőm sokat segített, így másnap el tudtam menni a befizetett kirándulásra is.

Bulgáriát kelet-nyugati irányban a Balkán-hegység választja ketté. Ennek a tengerpart éghajlatára is hatása van. Az Emine-foktól (itt éri el a Balkán a Fekete-tengert) északra fekvő területek éghajlata hazánkéhoz hasonló, kontinentális, a déli rész pedig mediterrán jellegű. (Érdekesség, hogy a Francia Riviéra is hasonló szélességi fokok között helyezkedik el, az éghajlata pedig mediterrán.)

Érdemes tehát ezt is figyelembe venni a nyaralás megtervezésekor. Mint említettem, mi nem kedveljük a kánikulát, ezért választottuk az északi, Várnához tartozó területet. A déli rész központja Burgasz, ahol gimnáziumi éveim alatt jártam.

2006. augusztus 29. - szeptember 5.

A Párommal kettecskén készülődtünk az utazásra. Annak ellenére, hogy szeretünk a tenger mellett nyaralni, a fürdés általában ki szokott maradni (a tengerre gondolok, nem a fürdőszobára). A hideg sós víz nem szokott bennünket megmártózásra csábítani. Családtagjaink, ismerőseink nem is értik a helyzetet. A víz látványa, közelsége ami vonzó számunkra. Ennek ellenére tavaly a Francia Riviérán csak megfürödtünk, pedig a kavicsos talaj nem volt valami kedves számunkra.

Idén megint úgy indultunk, hogy tengeri lubickolás is lesz, és ha tavaly szeptember elején az idő erre megfelelő volt, akkor talán idén sem lesz gond. Amúgy se szeretünk nyáron nyaralni menni. Nem vagyunk a hőség barátai. A szeptember az már elég kellemes lehet, nem túl meleg, de még a tenger fürdésre alkalmas. Így lett ez az időpont kiválasztva.

Bulgária - Várna, Aranyhomok (Golden Sands) - Hotel Helios & Spa Resort

Miért pont ez lett idei nyaralásunk helyszíne?

Tengerparti nyaralást szerettünk volna, ahol azért van mit nézni és pihenni is lehet.

A Világjáró utazási magazin szeptemberi számában olvastam egy Ukrajnáról szóló leírást, amitől kedvet kaptam elindulni a Fekete-tenger felé. És ha már Fekete-tenger, akkor akár Bulgária is lehetne.

Gimnazistaként kétszer is jártam Bulgáriában építőtáborban, amit aztán tengerparti fürdés követett. Szerettem volna ismét eljutni oda, mármint a tengerpartra. Az építőtábori lehetőség most már nem vonz. Akkoriban Burgaszban voltunk.

Elkezdtem nézegetni az interneten. Kapcsolódó linkeket a jobb oldalon találsz.

Utazásaink során voltunk már teljesen önellátóak, vagy csak reggelit kaptunk a szálás mellé vagy esetleg reggelit és vacsorát. Most, mivel Bulgária az olcsó nyaralások közé tartozik, szerettünk volna kipróbálni egy All Inclusive ellátást is. És ha már All Inclusive, akkor legyen minden megszervezve az utazás, a transzfer az ottani idegenvezetés, ezért végül is a Neckermann utazási iroda mellett döntöttünk, az utat pedig természetesen az iroda internetes oldalán rendeltük meg. Az igényeinknek pedig legjobban a Hotel Helios Spa & Resort felelt meg.