Szép Macicsalád

vers címkéhez tartozó bejegyzések

Ősz

írta Secima, 2010. október 26., kedd 13:23 főoldalra ajánló

Két scrapbook oldalt hoztam mára. Az egyiken egy Petőfi vers részlete olvasható, kiemelve belőle az ŐSZ szót, a másik pedig erre a nyálkás időre az esernyőm.

Felhasználva: CamomileDesigns - Warm Of Fall; Krakatuka Design - Paint me autumn.

Felhasználva: TomaSoloma Design - Rain,Rain,Rain.

Ez pedig a teljes vers.

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra...

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -

Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Erdőd, 1848. november 17-20.

Forrás

7 hozzászólás Kategóriák: kultúra Címkék: scrapbook, vers

Kertész leszek

írta Szép Macicsalád, 2010. április 28., szerda 18:10 főoldalra ajánló

Április 22-én volt a Föld Napja. Ez ihlette a következő oldalt. Egy József Attila versrészlet került még rá, a Kertész leszek, ezért is ez az oldal címe. Rajta vagyok én, Selymike Maci, mint egy környezetbarát, illetve mint egy környezettudatos maci. Az oldal megcsodálása mellett elolvashatjátok a verset, amit megnézhettek, illetve meghallgathattok videón is.

Felhasználva: Morjike - Flowers for Mom; Morjike - Week2; Kovaxka + BSD - Reduce Reuse Recycle.

József Attila: KERTÉSZ LESZEK

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

1925. ápr.

8 hozzászólás Kategóriák: Szép Macikák Címkék: macik, scrapbook, vers, video, YouTube

A költészet napja

írta Szép Macicsalád, 2008. április 11., péntek 23:59 főoldalra ajánló

PETŐFI SÁNDOR - ARANY LACINAK

Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet,
Nyisd ki ezt a kis kaput;
Majd meglátod, hogy mi fut
Rajta át fejedbe...
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
Szállj be Laci fejibe.

Volt egy ember, nagybajúszos.
Mit csinált? Elment a kúthoz.
De nem volt viz a vederbe',
Kapta magát, telemerte.
És vajon minek
Merítette meg
Azt a vedret?
Tán a kertet
Kéne meglocsolnia?
Vagy ihatnék?... nem biz a.
Telt vederrel a kezében
A mezőre ballag szépen,
Ott megállt és körülnézett;
Ejnye vajon mit szemlélhet?
Tán a fényes délibábot?
Hisz olyat már sokat látott...
Vagy a szomszéd falu tornyát?
Hisz azon meg nem sokat lát...
Vagy tán azt az embert,
Ki amott a kendert
Áztatóba hordja?
Arra sincsen gondja.
Mire van hát?
Ebugattát!
Már csak megmondom, mi végett
Nézi át a mezőséget,
A vizet mért hozta ki?
Ürgét akar önteni.
Ninini:
Ott az ürge.
Hű, mi fürge,
Mint szalad!
Pillanat,
S odabenn van,
Benn a lyukban.
A mi emberünk se' rest,
Odanyargal egyenest
A lyuk mellé,
S beleönté
A veder vizet;
Torkig tele lett.
A szegény kis ürge
Egy darabig türte,
Hanem aztán csak kimászott,
Még az inge is átázott.
A lyuk száján nyakon csipték,
Nyakon csipték, hazavitték,
S mostan...
Itt van...
Karjaimban,
Mert e fürge
Pajkos ürge
Te vagy, Laci, te bizony!

Szalonta, 1847. június 1-10.

4 hozzászólás Kategóriák: kultúra, linkek Címkék: vers

Ady Endre: Karácsony

írta Secima, 2007. december 19., szerda 20:33 főoldalra ajánló

Ady Endre: Karácsony

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…

1 hozzászólás Kategóriák: kultúra Címkék: karacsony, vers, video, YouTube

Ki ette meg a málnát?

írta Szép Macicsalád, 2007. június 13., szerda 10:09 főoldalra ajánló

Nemes Nagy Ágnes

Ki ette meg a málnát?
Nagymosást tart medve néni
Két kisfia kérve kéri

„Míg te mosol, licsi-loccs,

málnát szed két kicsi bocs”.

Málnát szednek, ha találnak,

kis húguknak, Marikának.

Szép az erdõ mindenütt:

szõke nyírfa, sima bükk.

„Itt a bokor, itt a málna,

Jaj be édes, tömd a szádba!

Szúr a tüske? Annyi baj!

Bozontos a medve-haj”.

Tele kosár, tele bendõ,

két kis bocsnak elegendõ.

Elnyúlnak a fa alatt.

„Hé! Lopják a kosarat!”

Felriadnak most a zajra,

néznek erre, néznek arra...

„Jaj! Hová lett a kosár?”

Pamat-fülük égnek áll.

El nem rejti azt a fenyves,

akinek a keze enyves!

A két mackó szétszalad,

Fölverik a bokrokat.

„Nézzünk körül ott, a nyúlnál!”

„Répán élek — mondja Nyúl Pál —

meg káposztalevelen,

Olykor meg is reszelem”.

Róka-asszony mondja: ,,Mackók!

Málnát nálam mért kutattok?

Mért csináltok galibát?

Többre tartom a libát!”

Sün Sámuel fa tövében

siklót vacsorázik éppen.

„Nincs ennél jobb eledel!” —

mondja bölcsen Sámuel.

„Mókus! Mókus! Hol a málna?

Nem te vitted föl az ágra?”

„Málna?! Dió, mogyoró,

meg fenyõmag, az a jó!”

Mókus Miklós kedves fickó,

boldog ám a két kis mackó,

mert a fáról leszalad,

s kölcsön ad egy kosarat.

„Nézd csak, nézd csak, ki fut erre?

Senki más, mint Tolvaj Ferke!”

Itt a baj most, itt a jaj!

Egy fatörzsön elhasal,

„Hát szaladjunk most utána?

Nem, idesüss, itt a málna!

Ó, be édes, zamatos,

megszedjük, míg mama mos”.

Tele kosár, tele bendõ,

három bocsnak elegendõ,

Nincsen otthon már hiba,

málnát eszik Marika.

Itt az este, ágyuk vetve,

alszik három buksi medve.

Medve néni fonogat —

így õrzi a bocsokat.

Még nincs hozzászólás Kategóriák: kultúra Címkék: vers

József Attila - Medvetánc

írta Szép Macicsalád, 2007. május 26., szombat 17:10 főoldalra ajánló

József Attila

MEDVETÁNC
Fürtös, láncos, táncos, nyalka,
aj de szép a kerek talpa!
Hova vánszorogsz vele?
Fordulj a szép lány fele!
Brumma, brumma, brummadza.
Híres, drága bunda rajtam,
húsz körömmel magam varrtam.
Nyusztból, nyestből, mókusból,
kutyából meg farkasból.
Brumma, brumma, brummadza.

Gyöngyöt őszig válogattam,
fogaimra úgy akadtam.
Kéne ott a derekam,
ahol kilenc gyerek van.
Brumma, brumma, brummadza.

Azért járom ilyen lassún,
aki festő, pingálhasson.
A feje a néninek
éppen jó lesz pemszlinek.
Brumma, brumma, brummadza.

Kinek kincse van fazékkal,
mér a markosnak marékkal.
Ha nem azzal, körömmel,
a körmösnek örömmel.
Brumma, brumma, brummadza.

Szép a réz kerek virága,
ha kihajt a napvilágra!
Egy kasznárnak öt hete
zsebbe nőtt a két keze.
Brumma, brumma, brummadza.

Állatnak van ingyen kedve,
aki nem ád, az a medve.
Ha megfázik a lába,
takaródzzék deszkába.
Brumma, brumma, brummadza.

1932